Étkezz Velem!

Helló, kedves Olvasó! Mondd, te szeretsz egyedül lenni? Próbáltál már napokat egymagadban tölteni úgy, hoyg nem beszélsz másokkal sem telefonon, sem másképp? Ha igen, akkor tudhatod, hogy bár időnként édes a magány, hosszútávon inkább hoz negatív érzéseket. Az ember társas lény, nem véletlenül éltünk már az őskorban is  kolóniákban.

Az Étkezz Velem Projekt célja

Ezt az oldalt egy nagyon magányos időszakomban hoztam létre. Az emberben folyamatosan dolgozik az önmagával való törődés igénye, s amikor már kellőképpen elástam magam a gondolataimban, arra jöttem rá, hogy ha az ember társas lény, akkor biztosan nem csak én vágyom mások társaságára. Ennek következtében elkezdtem kutakodni az interneten, és körbekérdeztem barátaimat is arról, mi lenne, ha időnként szervezetten együtt ebédelnénk. Sőt! Tovább mentem, és az a gondolat pattant ki a fejemből, mi lenne, ha nem csak a más meglévő ismerőseimmel ennénk időnként együtt, hanem új ismeretségeket is köthetnénk.

Itt van például egy barátnőm, aki körülbelül két éve költözött Székesfehérvárra. Nincs szociális hálója, ha szüksége van egy szerelőre, vagy orvosra, akkor az interneten guberál. De vajon ez biztosan jó? Úgy döntöttem, segítek neki, és az Étkezz Velem Projektem keretében mára már egy csomó embert megismert. Arról nem is beszélve, hogy mi is nagyon jó barátságba kerültünk.

De mégis miért együnk együtt?

Biztosan te is ismersz olyan családokat, ahol szinte a minden családtag más-más országban, vagy városban él, mást csinál, és egyre kevesebb a klasszikus egy városban élő, egymást segítő családtípus. Az internetnek hála a családtagok, és barátok már szinte mindenkivel online tartja a kapcsolatot.

Az offline érintkezések minimalizálódtak, sok esetben az emberek csak a szűk családi körrel, és munkatársakkal találkoznak,  a munkahelyi kantinban szocializálódnak, és belesüppednek ebbe a komfortzónába, mert ez így kényelmes. Az internetnek köszönhetően már nem kell kimozdulni a szobából, hogy megkérdezzük a nagyit, hogyan készíti a kalácsot, vagy felköszöntsük születésnapjukon a szüleinket.

Biztos okés mindent online “megélni”?

Mi történik akkor, ha hirtelen eltűnnek a munkatársak, és nincsenek a közelben a családtagok? Mi lesz az emberrel akkor, ha hirtelen egyedül kell dolgozzon, egyedül kell az életet tovább vinnie?

Én kerültem ilyen helyzetbe és állítom, nem volt kellemes. Talán éppen azért, mert már gyerekként is utáltam, ha egyedül kellett lennem.

Szóval, azt találtam ki, hogy Étkezz Velem!

Együtt enni, együtt lenni jó.

Szóval cselekedtem az egyedül lét ellen, és továbbra is dolgozik bennem a gondolat, hogy nem szabad hagynunk, hogy a net világa ennyire elhatalmasodjon az életünkön. Nem szabad hagynunk, hogy magunkra maradjunk, hiszen társas lények vagyunk, a szocializáció kell az egészséges élethez. A lélek egészségéhez hozzátartozik, hogy társunk, barátunk legyen, és család egymás nélkül, ha nem számíthatunk a másikra, mit sem ér.
Neked mikor van szabadidőd társaságban lenni?

Az Étkezz Velem Projekt fő célja,
hogy helyi szociális hálót alakítsunk ki,

kihasználva a munkanapok kevés szabadidejét, amit szinte észrevétlenül csak úgy eltölt.
Azt a bizonyos egy órás ebédszünetet, amit kihasználatlanul azokkal a kollégákkal töltesz, akikkel egyébként is együtt vagy a hét minden munkanapján, napi 8 órában, vagy egyedül, mert éppen ezt dobta a gép.
De miért is ne lehetne ez másképp?

  • A szerveződés helye: Székesfehérvár, belváros.
  • Célszemélyei: anyák, apák, házasok, és nem házasok, fiatalok, és idősebbek, kisgyerekesek, nagy gyerekesek, és gyermektelenek, kutyások, macskások, állattalanok, alkalmazottak, vállalkozók, született fehérváriak, és frissen a városba költözők, akiknek
  • közös tulajdonságuk, hogy hétköznapokon egy órát szentelnek ebédelni, nem restellnek kimozdulni, nem félnek az ismeretlenektől, és szívesen kötnek új barátságokat. Alapvető céljuk a kikapcsolódás, mert a fárasztó munkanapon ez az egy órájuk van leereszteni, és egy kicsit mással foglalkozni, mint amivel egyébként szoktak, és nem félnek megnyílni mások előtt.
  • Vállalják saját ebédjük költségét, és nem bánják, ha egy-egy ilyen alkalommal felkerülnek a blogomra is.

Ez utóbbi nagyon fontos a mai világban, hiszen szinte minden a neten és a közösségi oldalakon fut, mégis ismerek olyat, aki ettől szeretne elhatárolódni. A kellemes együttműködésre való tekintettel azt szeretném kérni, hogy ha valakinek ez ellenére van, a közös ebédek alkalmával feltétlenül jelezze. Tudjátok, ha nem mondjátok, nem fogom tudni 😉 !

share-1411235_1280