Fehérvári ebéd Patent módra

A székesfehérvári KONNEKTORban mellettem dolgozó lány  a napokban felhívta a figyelmem egy új kajáldára. Gyorsan kiegyeztünk egy “ki kell próbálni”-ban, és úgy döntöttünk, hogy a következő fehérvári ebéd itt lesz majd. Az új étterem nem más, mint a Patent Gasztrobár, a Kossuth udvarban. Most beszámolómat az itt megesett ebédünkről olvashatjátok.

Continue Reading

Ismered Fehérvár legjobb kávézóját? A Tintában jártunk

Tudom, tudom, jól elhanyagoltam az együtt evésünket. Ne haragudj! Annyira nyomasztó volt ez a hosszú tél, és még kereshetnék kifogásokat, ugyanakkor úgy határoztam, hogy nem teszem. Nincs miért magyarázkodni, inkább csak bejelentkezem, és szólok, hogy mától újra megyek hetente egy alkalommal együtt enni veled! Hogy mért?

Mert társaságban enni jó!

És nézd! még a macskák sem szeretnek egyedül enni:

Így aztán elmentünk ma a Tintába

Őszinte leszek. Már csaknem 10 éve Fehérváron  élek, de valahogy sosem jutott eszembe a Fő utcáról leágazó pici utcákba betérni. Ennek következtében nem is tudtam róla, hogy itt, a Marosi Arnold utcában rejtőzik ez a gyöngyszem. Egy inimini kis bisztró a város szívében.

Continue Reading

Memoár egy őz emlékére

Találkoztál már őzzel szemtől-szembe?

Elindultunk reggel Gyulára, hogy a szüleimmel töltsük a karácsonyt. Nagy volt az izgalom, vártuk már. Végre jó pár napot otthon tölthetünk.

Útközben azonban sajnos Bambi, az őz úgy döntött, pörkölt lesz belőle, és neki szaladt az autónknak.  Menet közben. Nagy szerencsénkre gyermekemmel épségben kiszálltunk az autóból, csak az őz sérült. Illetve az apu kocsija. 

Az őz konkrétan nekiszaladt a mozgó járműnek:

auto

Continue Reading

Minden, ami közösség

Sajnos az elmúlt hetekben kissé elhavazódtam, ahogy ezt láthattátok is.

Elnézéseteket kell kérnem, hogy csak most hozom a beszámolómat, de azt remélem, hogy a bejegyzésem végére megértetek majd.

Kezdem is a legelején, azaz a legrégebben történt társasági ebéddel, ami november 25-én, pénteken volt.

Az esemény nyílt volt, és arra buzdítottalak Benneteket, hogy ti is étkezzetek társaságban ott, ahol éppen vagytok. Kommentben örömmel fogadom  a visszajelzéseket: sikerült?

Mi is így tettünk, és egy kedves barátnőmmel ebédeltem a Konnektor közösségi irodában. Ekkor nem mentünk étterembe, hanem ebédet rendeltünk az egyik kedvenc ételkiszállítómtól, a Vega To Go-tól.

Én magam nem vagyok sem vega, sem vegán, vegyes táplálkozásúnak vallom magam. Sajnos azonban sok ételt nem engedhetek meg magamnak a laktózintoleranciám miatt, és nagyon szeretem, hogy a Vega To Go kínálata nem csak nagyon változatos, különleges, de tejmentes is. Ráadásul a gyermekem is bátran fogyaszthatja, mert ő épp “halmozza az élvezeteket”, és nemcsak tej-, hanem tojás mentes diétát is kell tartania.

Szóval, vegán ebédet ettünk. Bevallom, nem én készítettem a fotót, hanem a www.vegatogo.hu oldaláról töltöttem le. Az ő kamerájuk kicsit jobb az enyémnél…

Én sütőtök főzeléket ettem szárított paradicsomos rizsfasírttal:

Sütőtökfőzelék szárított paradicsomos rizsfasírttal - Vega To Go
Sütőtökfőzelék szárított paradicsomos rizsfasírttal – Vega To Go

Alapvetően nagyon szeretem a főzelékeket, de ezelőtt még sosem ettem ilyen ételt sütőtökből, de fasírtot sem rizsből. Nagyjából el sem tudtam képzelni, milyen lehet, és hogy a rizs mitől áll össze, ha nincs benne tojás. Ugye, a magyar konyha alapja, hogy minden ilyesmibe beletoljuk a tojást, meg a tejtermékeket. A vegán konyha viszont bebizonyítja, hogy ezek nélkül is lehet élni, és nagyon is finomakat lehet enni.

A főzelék nagyon lágy, harmonikus volt, benne kockára vágott ínycsiklandó sütőtök darabokkal. A rizsfasírt pedig különösen beleillett ebbe az ízvilágba.

Asztaltársam pedig Vegán gyros-t evett:

Vegán gyros tál - Vega To Go
Vegán gyros tál – Vega To Go

Jól látjátok, a gyros tál csaknem úgy néz ki, mint a normál, húsos gyros, ám itt a “hús” szejtánból van, ami egy nagy fehérje tartalmú húspótló. Szerintem nagyon finom volt, egészen hasonlított a gyros húshoz. Talán csak az állaga nem, de én szeretem a szejtánt, nekem nem volt gond.

És a kis tálkában nem ám majonéz van… A hagyományos majonéz ugyanis tojást tartalmaz, de a “hithű” vegánok nem esznek semmiféle állati eredetű dolgot, így ez egy veganéz, ami ízében szerintem teljesen olyan, mint a majonéz, csak ezt azok is ehetik, akik nem ehetnek, vagy nem akarnak tojást enni.

Őszinte leszek, nagy rajongója lettem a Vega To Go csapatának, pontosan azért, mert náluk bármit ehetek, nem kell válogatni, árban szerintem teljesen reális, és mindig hihetetlen ízélményekkel gazdagszom.

Zsuzsit, a fehérvári vegán shéf-et személyesen is megismerhettem a Közösségi iroda kapcsán. Ha találkozunk, mindig elárasztom a köszönetemmel. Nagyon örülök, hogy általa kitárult előttem egy új világ. Ha pedig kérdésem van, bizalommal tudok hozzá fordulni, ami ismét egy plusz hozzáadott érték ahhoz, amit csinál. Csak ajánlani tudom Nektek! Ha nem is vagytok vegák, azért kóstoljátok meg a főztjét egyszer. Nem fogtok csalódni! (Hozzáteszem: a mennyiség és laktatóság szempontjából sem.)

A Vega To Go és a Közösségi iroda vonala tovább is vitte a történetet a következő héten: a Konnektorban ugyanis december 1-jén nyílt napot tartott.

A nyílt nap keretében bárki bejöhetett hozzánk, és kipróbálhatta, milyen közösségben dolgozni. Sok színes program között bele nézhetett a minden napjainkba, de megtapasztalhatta azt is, milyen, amikor vállalkozók ötleteltek saját problémájuk megoldásán. Az egyik program a társasági ebéd volt, amikor a Provence önkiszolgáló étterembe mentünk 5-en is.

Provence önkiszolgáló étterem - 2016.12.1-i menü
Provence önkiszolgáló étterem – 2016.12.1-i menü

Az ételeket itt sem fotóztam, inkább csak élveztem a társaságot, és sok nevetést, és a felhozott tinédzser kori emlékeken való osztozást. Azt hiszem, ez az ebéd mindannyiunknak élmény volt!

Köszönöm mindazoknak, akik velem tartottak!

Nagyon klassz társaságban ebédeltünk ezen a szép napon.

Az estét pedig ismét a vegán ételek zárták, Zsuzsi ellátta a Konnektorba látogatókat mindenféle földi jóval.

Hú, ezen a napon degeszre ettük magunkat…

Sajnos ezt követően egy olyan telefonhívást kaptam, aminek égeredménye az lett, hogy gyermekem ebédjét a diétája miatt most egy jó ideig nekem kell biztosítani. Emiatt megnyitottam a házi “KataKonyhát”, és minden este főzöm a másnapi ebédet, mint a jó feleségek. Sajnos nekem ez kihívás, mert nem nagyon szeretek vásárolni, sem főzni. De úgy gondolom, ha ezzel segítek a gyermekem egészségén, akkor természetesen megoldom ezt is. Ennek okán mostanában kicsit fáradt vagyok, és az ebéd is megoldott.

De ne búsuljatok, igyekszem jönni, és Veletek enni, ahogy azt megszoktátok, hetente egyszer!

 

 

Continue Reading

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

Az ember életében azt hiszem, mindenkinek jut legalább egy olyan személy, akit igazán, szívből és őszintén példaképnek nevezhet. Lehet az azért, mert követendően emberi, vagy olvasott, intelligens, sikeres a házasságában, szülőként, vagy a munkájában… Igazából bármi.

Nekem is van több ilyen az ismeretségemben, akire azt mondhatom, büszke vagyok, hogy megismerhettem, mert amit tőle tanultam, attól jobbá lettem, és szívesen adom át ezt a tudást másoknak is.

Az egyik ilyen személy, akitől példát lehet venni megannyi területen. Például, hogy az élet nem egy szörnyűség, és igenis lehet azt boldogan végig csinálni, nem más, mint P. Tóth András.

Most tőle hoztam nektek egy 2011-ben készült előadást, amiben arról számol be, hogy ő hogyan szokott közösségeket szervezni, és miért jó ez. A videóban elhangzik egy-egy ajánló, ahol az oldal sajnos már nem működik. Nézzétek ezt el nekem, hiszen a sztori már 5 éves.  Ám, ha valakiben van bármi ilyen ambíció, keressen bátran!

E mottóval fogadjátok szeretettel:

“Egész egyszerűen tovább élük, hogy ha közösségek tagjai vagyunk.”

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

(Vad Fruttik – Lehetek én is)

Continue Reading

Étkezz Velem a Vörösmarty rádióban

Mindent az Étkezz Velem Projektről hangosban

Mivel “rákenroll sztár” már nem lehetek, lassan Ákos szerint tengerész sem, más utat kellett válasszak arra, hogy egy kis hírnévre tehessek szert.

stamp-1660854_1280

Palkó Zsuzsa vendége voltam a Vörösmarty rádióban

Egészen pontosan  2016. november 12-énbeszélgettünk az Étkezz Velem ötletemről, születéséről, működéséről, és a jövőbeni tervekről.

Most elhoztam nektek a hanganyagot, ha esetleg lemaradtatok volna róla, akkor itt lehet pótolni.
A beszélgetés számomra egy élmény volt, mint hallhatjátok is, jó sokat nevetgéltünk közben.

1. rész:

 

2. rész:

 

3. rész:

Continue Reading

Márton napi hamburger a Hamburkertben

Múlt pénteken, azaz november 11-én úgy alakult, hogy csak kettesben ebédeltünk a barátnőmmel. Noha, az esemény meg volt hirdetve, valahogy most ez az alkalom így sikerült. Végülis, ahol ketten összegyűlünk, ott már közösség van, nem igaz?

Mivel pénteken éppen Márton nap volt, és itt Székesfehérváron ennek nagy keletje van, majdnem minden étterem kínált Márton napi menüt. Mi azonban a Hamburkert-et választottuk cél-helyszínnek, így nem is reméltük, hogy bármi Márton napit kapjunk. Ellenben ezt a Hamburkertben remekül megoldották. Az étterem profilja a hambi, és némi kreativitással megalkották Márton napi burgert. Hát, persze, hogy kipróbáltuk!

Márton napi burger a’la Hamburkert

Étkezz Velem - Hamburkert 1

A burger nagyon gusztusos volt, csak úgy illatozott benne a frissen sült libamellből készült húspogácsa. Ugyan nekem ez a műanyag tányér nem annyira szimpatikus, de végülis ez egy gyorsétterem, egy hamburgeres, így azt hiszem, megbocsátható. Olyan szempontból jobb, mint a papír zacsi, hogy ebből még meg tudom enni a kipotyogott salátát.

A hambi tartalma

Étkezz Velem - Hamburkert 2

Volt benne libamellből készült húspogácsa, házi káposzta és hagymalekvár, sajt, és valami tartár mártás féle tejfölös, majonézes cucc. Emellett pedig a szokásos zöldségek. Magam is szoktam hagymalekvárt készíteni, és volt bennem egy kis félsz , hogy túl fűszeres lesz, de nem az volt. Most is megúsztam a Cholagolt 😀 Nagyon harmonikus ízvilágot kapott az egész. A húspogácsa igazi meglepetés volt számunkra, mivel libamellből készült elsőre azt hittem, hogy csak egy szelet sült hús lesz benne, ami biztos jó száraz is lesz. De nem! Ez egy nagyon finoman fűszerezett, omlós húspogácsa volt. Állagra nekem tetszett, hogy nem volt száraz, és (szerintem) finoman volt darálva, nem voltak benne nagy, rághatatlan húscafatok.

Étkezz Velem - Hamburkert 4

Alapvetően nagyon ízlett. Mint írtam, tartottam tőle, hogy túl fűszeres lesz, de nem volt az, teljesen össze illettek az ízek benne.

Kiszolgálás

Pozitív élmény volt, hogy amikor végeztünk az ebéddel, nem néztek ránk kelletlenül, hogy mikor megyünk már. Sőt! Még oda is jöttek hozzánk, hogy megkérdezzék, ízlett-e, amit kaptunk. Ez azért is külön klassz dolog, mert az étterem, ha jól emlékszem, már több, mint egy éve üzemel, és a kezdetek kezdetén is megkérdezték. Az ilyen kedves gesztusokat érdemes meghagyni, hiszen jólesik az embernek, és egyfajta visszajelzés, tapasztalat gyűjtés az üzemeltetőnek.

Laktózmentes kaja nincs, de rugalmasan kezelték a problémám

Ami nekem nagyon tetszett, hogy a tejérzékenységem miatt kérésemre az én burgeremből kihagyták a tejes dolgokat, és így is egy teljes értékű ételt kaptam.

Ár/érték

Sajnos az ár nem a legalacsonyabb, lévén, hogy ez nem egy sima menüztető hely, és minőségi alapanyagokból dolgoznak. Még így is azt tudom mondani, hogy megérte, és néha belefér.

+ 1 élmény

Azt nem tudom sajnos, milyen rádió szólt, de nekem például mindig hiányérzetem van, ha valahol nincs zene. Persze, egy zsúfolt helyen nem mindig jön ki jól, de itt most kifejezetten jól esett. Az pedig pláne, hogy amikor beléptem az étkezőhöz, egy kedvenc számom szólalt fel. Kicsit megdobbant a szívem, úgy örültem 🙂

Összességében az ebéd nagyon jó volt, és mivel kicsit csendesebbre sikerült, bensőségesebb is volt, mint az eddigiek.

Continue Reading

2 + 1 beszámoló az elmúlt hetekből

Az elmúlt pár hét igen sűrűre sikeredett, de az is lehet, hogy csak azért, mert a balesetem miatt lelassultam, és több időm lett megélni dolgokat.

Az V. találkozónkat 2016. október 28-án tartottuk, a Provence Önkiszolgáló Étterembe mentünk. Ismét megijedtünk, hogy nem lesz hová ülni, de megoldottuk. Ezen a napon volt a székesfehérvári Konnektor nevű közösségi iroda hivatalos megnyitója is, ahol a napi munkámat végzem, így ennek köszönhetően többen is indultunk neki, hogy társaságban ebédeljünk.

Egészen pontosan 7-en voltunk, mert a volt munkahelyemről is eljött a fél cég, és találkoztunk olyannal is, aki csak spontán épp arra járt, és tudta, hogy mi is ott leszünk, így csatlakozott. Nagyon örültem, amikor az étteremben leszólított. Jó érzés volt, hogy kezdünk sokasodni.

Hoztam pár képet is. Legjobb lett volna felülről fotózni, mert ilyen sokan már nem fértünk a képre, de kicsi vagyok, bocsássátok ezt most meg nekem 🙂

V. Közös ebéd
V. Közös ebéd

V. Közös ebéd

V. Közös ebéd

VI. alkalommal a Hatpöttyös Étterembe mentünk. Ezúttal 5-en voltunk. Hát, izzasztó élmény volt… Ez az étterem általában nagyon nyugodt, és üres. Tegnap azonban annyira tele volt, hogy éppen csak le tudtunk ülni. Még a személyzet is meg volt illetődve egy kicsit.RÁ is kérdeztünk, hogy ez déltájt normális-e. Azt mondták, nem tudják, mi lelte az embereket. Itt már nem készítettünk képeket, de nagyon jó kis asztaltársaság kerekedett, és végig beszélgettük az időt. Remélem, nem haragszotok, de a telefonom helyett inkább élveztem a társaságot.

És a + 1: A mai nap éppen vettem volna elő a táskámból a reggel vásárolt péksütimet, amikor megcsörrent a telefonom. Egy kedves ismerős anyukának eszébe jutottam, és mivel erre járt, és éhes is volt, meg még éppen rá is ért, úgy gondolta, megkérdez, hátha éppen ma van közösségi ebédünk. Bár nem ma volt tervezve, de kerekítettünk egyet hirtelenjében, és a Hatpöttyösben termettünk. Nagyon jót beszélgettünk. Remek élmény volt, éppen ezért ma sem készült kép, de talán nem is baj. A képeken csak az látszana, hogy eszünk. De ha valaki eljön, ráérezhet a jó társaság, és a társasági étkezés élményének ízére.

Azt hiszem, éppen itt a lényeg: ha az ember úgy érzi, és kedve, lehetősége van, miért ne egyen társaságban? Hiszen az evés, az egy meghitt és bensőséges dolog. Ha az ember jó társaságban tölti, akkor olyan élményben lehet része, ami máskor csak úgy nem biztos, hogy megadatik. Ráadásul főtt ételt enni, nyugodt körülmények között, ülve, még egészséges is!

Örülök, hogy eljöttetek!

Continue Reading

Első alkalom nélkülem – III. és IV. Közösségi Étkezés beszámoló

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, úgy alakult, hogy ezt az ebédet nélkülem kellett töltenetek, mert egy baleset miatt minimálisra kellett szabnom a sétáimat. Sajnos a III. alkalom így el is maradt, mert az időpont az érdeklődőknek sajnos mégse lett jó. Így született meg a IV. 🙂

A közösségi irodában volt szerencsém megismerkedni Vikivel, aki bevállalta, és összeült pénteken egy közös ebédre másokkal a székesfehérvári Pátria Étterem és Pub-ban.

Ilyen finomságokat evett:

Zöldborsó krémleves - Pátria Étterem & Pub
Zöldborsó krémleves – Pátria Étterem & Pub
csirkemell_krumplipure_patria
Margherita csirkemell snidlinges krumplipürével – Pátria Étterem & Pub

Az ebéd eleje nehezen indult, mivel a társaságból csak egy anyukát ismert Viki, de róla éppen nem tudtuk, hogy csatlakozik 🙂 Szóval szegényem az ebédet egyedül töltötte, de a Facebook messenger-ének hála összehoztam őket a számítógép mögül a végére egy közös kávéra, és beszélgetésre.

internet-1019980_1280

Miután kiderítettem, hogy ki hol ül az éttermen belül, Viki megkérdezte a pincért, hogy mi a véleménye arról, ha átül egy másik asztalhoz. Így mesélt róla nekem:

“ …nagyon segítőkészek és profik voltak a Pátriában! Átvezették az asztalomat is, az egyik pincér még a kicsit szégyenkezve szorongatott szörpömet is kivette a kezemből, és kistányéron-szalvétán átvitte számomra. ? Apróság: a kávémhoz valami mérhetetlenül cuki módon fahéjas habcsókot adtak kísérőnek, most azon fáradozom, hogy találjak receptet és lehessen itthon is kínálni a vendégeket. Örülök, hogy sikerült a többieket megtalálni az étteremben. Pont a két legtávolabbi asztalt választottuk! Kiderült, hogy nem nézték a facebook beszélgetést ma már, így nem is láthatták a kérdésemet, hogy hol lesznek. Emiatt azt találtuk ki, hogy legközelebb aki megérkezik az étterembe, az eseményhez posztolhatná hogy hol ült le. Így ha valaki nem találja a népet, akkor lesz hol megnézni frissen az infót.”

Kedves Viki! Találtam egy receptet Neked a www.ildinyo.blogspot.hu oldalon. Íme:

“Fahéjas habcsók
(Ugyanúgy készítettem, mint múltkor.)
Hozzávalók:

  • 4 nagy tojás fehérje
  • 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor, késes aprítóban kissé átdolgozva)
  • 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 2 evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
  • 1 púpos teáskanál őrölt fahéj
  • 2 teáskanál világosabb borecet
  • csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már van tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára keverem jó pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgatom a kukoricalisztet és a fahéjat, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 4 cm átmérőjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (vagy kicsit több, ez erősen sütő függő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, ill. hűlés közben is sül még valamennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel. ”

Remélem, segítettem 😉
habcsok
Úgy gondolom, nagyon tanulságos volt ez az alkalom, több szempontból is. Például láttam, hogy volt, aki szavazott, hogy neki hol lenne alkalmas, de végül nem tudom, mi történt, elment-e, vagy nem mert, de szeretett volna… Ezt jó volna tudni, hiszen minden visszajelzésnek örülök, mert abból építkezünk.
Ennek következtében arra jutottunk, hogy ha szeretnétek jönni, kérlek:
  • feltétlenül jelezzétek az Ott leszek gomb segítségével, így látjátok az eseményben felbukkanó beszélgetést is,
  • és kommunikáljatok az esemény beszélgetés menüje alatt, hogy fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot. Olyanra gondolok pl., hogy osszátok meg, ha valaki megérkezett, hogy hol talált helyet, esetleg azt, hogy aznap mi a különleges ismertető jeletek.
  • Én pedig igyekszem mielőbb előrukkolni valami letölthető kártyával, amit kitűzve, vagy asztalra téve is észrevehetővé teszi, miért vagyunk ott – gondolva azokra, akik nem használnak okostelefont, vagy nincs mobilnetük.

Bármilyen hozzászólást nagyra  értékelek!

Continue Reading

Szolgálati közlemény

Már egészen a legelején, amikor kitaláltam a Közösségi Étkezések ötletét, eszembe jutott, hogy az lenne igazán jó, ha ezek az együtt töltött ebédek nem ragaszkodnának, és nem épülnének a jelenlétemre. Hiszen, mindig adódik olyan helyzet, amikor az embernek éppen nincs lehetősége részt venni egy ilyenen, bármennyire szeretne is. Mivel ez a közösségről szól, nem rólam, azt hiszem, ha igazán jó ötlet, akkor működnie kell nélkülem is.

Tudtam, hogy eljön az idő, amikor erre felé kell majd terelnem az irányt, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar.

Hogy miért?

 

question-mark-1026531_1280

Mert izgő-mozgó, jövő-menő természetemnek köszönhetően egy korcsolyázás alkalmával balesetet szenvedtem.

baleset

Ez azt jelenti, hogy  jelen pillanatban nehezen tudok mozogni, és fájdalmas a láblógatás. Igazából nem is hajlik a lábam. De a doktorbácsi azt mondta, javítható.

Ennek alkalmából úgy határoztam, hogy ettől még nem kell elmaradnia egyetlen közös ebédnek sem. Itt az ideje megfigyelnem, hogyan alakul a közösségi étkezés nélkülem, hiszen tudom, hogy ez nektek is hasznos, és igényetek!

Így tehát, ezen a héten ne várjatok rám, de menjetek, ebédeljetek csoportosan egyet, egy általatok választott helyen.

A Facebook oldalra kiteszem az eseményt, és a Beszélgetések fül alatt lehetőségetek lesz megszavazni a helyszínt is. Az esemény résztveőinél megtekinthető, kik mennek, így ha szükséges, még akár fel is vehetitek egymással a kapcsolatot.

Ami szerintem hasznos lehet:

  • ha megegyeztek valamilyen közös ismertetőjelben. Például, ha megbeszélitek, hogy mindenkinél lesz egy fehér sál, vagy egy papírlap Hétköznapi Szokásszegők vagy Étkezz Velem felirattal. Mint a filmekben, amikor várják egymást a reptéren 🙂 – utána ezeket el is küldhetnétek nekem, had büszkélkedhessek a kreativitásotokkal 🙂 .
  • Az éttermekben 4-6 fős asztalok vannak, ezzel célszerű kalkulálni. Értelemszerűen sok jelenlévő esetén asztaltársaságokra bomlani.

Ami pedig nagy örömmel tölt el:

  • ha készítetek, és küldtök nekem képeket, akár a Facebook oldalra feltöltve, vagy az e-mail címemre (szokasszegok@etkezzvelem.hu),
  • és ha írtok nekem egy kis beszámolót, milyen volt, hogy éreztétek magatokat, milyen érdekes személlyel sikerült összeismerkedni. Milyen volt az étel, étterem, kiszolgálás…

Sőt! Tudjátok mit? Még azt is el tudom képzelni, hogy adott napon, ebédidőben több helyen, több társaság jöjjön össze. Együtt enni jó, és ha ez kicsit másképp zajlik is, mint az átlag napokon, az bizony fel tudja dobni az embert.

Húúú, izgatott vagyok! Meséljetek majd, és érezzétek nagyon jól magatokat nélkülem is!

Continue Reading