Ismered Fehérvár legjobb kávézóját? A Tintában jártunk

Tudom, tudom, jól elhanyagoltam az együtt evésünket. Ne haragudj! Annyira nyomasztó volt ez a hosszú tél, és még kereshetnék kifogásokat, ugyanakkor úgy határoztam, hogy nem teszem. Nincs miért magyarázkodni, inkább csak bejelentkezem, és szólok, hogy mától újra megyek hetente egy alkalommal együtt enni veled! Hogy mért?

Mert társaságban enni jó!

És nézd! még a macskák sem szeretnek egyedül enni:

Így aztán elmentünk ma a Tintába

Őszinte leszek. Már csaknem 10 éve Fehérváron  élek, de valahogy sosem jutott eszembe a Fő utcáról leágazó pici utcákba betérni. Ennek következtében nem is tudtam róla, hogy itt, a Marosi Arnold utcában rejtőzik ez a gyöngyszem. Egy inimini kis bisztró a város szívében.

Continue Reading

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

Az ember életében azt hiszem, mindenkinek jut legalább egy olyan személy, akit igazán, szívből és őszintén példaképnek nevezhet. Lehet az azért, mert követendően emberi, vagy olvasott, intelligens, sikeres a házasságában, szülőként, vagy a munkájában… Igazából bármi.

Nekem is van több ilyen az ismeretségemben, akire azt mondhatom, büszke vagyok, hogy megismerhettem, mert amit tőle tanultam, attól jobbá lettem, és szívesen adom át ezt a tudást másoknak is.

Az egyik ilyen személy, akitől példát lehet venni megannyi területen. Például, hogy az élet nem egy szörnyűség, és igenis lehet azt boldogan végig csinálni, nem más, mint P. Tóth András.

Most tőle hoztam nektek egy 2011-ben készült előadást, amiben arról számol be, hogy ő hogyan szokott közösségeket szervezni, és miért jó ez. A videóban elhangzik egy-egy ajánló, ahol az oldal sajnos már nem működik. Nézzétek ezt el nekem, hiszen a sztori már 5 éves.  Ám, ha valakiben van bármi ilyen ambíció, keressen bátran!

E mottóval fogadjátok szeretettel:

“Egész egyszerűen tovább élük, hogy ha közösségek tagjai vagyunk.”

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

(Vad Fruttik – Lehetek én is)

Continue Reading