Fehérvári ebéd Patent módra

A székesfehérvári KONNEKTORban mellettem dolgozó lány  a napokban felhívta a figyelmem egy új kajáldára. Gyorsan kiegyeztünk egy “ki kell próbálni”-ban, és úgy döntöttünk, hogy a következő fehérvári ebéd itt lesz majd. Az új étterem nem más, mint a Patent Gasztrobár, a Kossuth udvarban. Most beszámolómat az itt megesett ebédünkről olvashatjátok.

Continue Reading

Ismered Fehérvár legjobb kávézóját? A Tintában jártunk

Tudom, tudom, jól elhanyagoltam az együtt evésünket. Ne haragudj! Annyira nyomasztó volt ez a hosszú tél, és még kereshetnék kifogásokat, ugyanakkor úgy határoztam, hogy nem teszem. Nincs miért magyarázkodni, inkább csak bejelentkezem, és szólok, hogy mától újra megyek hetente egy alkalommal együtt enni veled! Hogy mért?

Mert társaságban enni jó!

És nézd! még a macskák sem szeretnek egyedül enni:

Így aztán elmentünk ma a Tintába

Őszinte leszek. Már csaknem 10 éve Fehérváron  élek, de valahogy sosem jutott eszembe a Fő utcáról leágazó pici utcákba betérni. Ennek következtében nem is tudtam róla, hogy itt, a Marosi Arnold utcában rejtőzik ez a gyöngyszem. Egy inimini kis bisztró a város szívében.

Continue Reading

Memoár egy őz emlékére

Találkoztál már őzzel szemtől-szembe?

Elindultunk reggel Gyulára, hogy a szüleimmel töltsük a karácsonyt. Nagy volt az izgalom, vártuk már. Végre jó pár napot otthon tölthetünk.

Útközben azonban sajnos Bambi, az őz úgy döntött, pörkölt lesz belőle, és neki szaladt az autónknak.  Menet közben. Nagy szerencsénkre gyermekemmel épségben kiszálltunk az autóból, csak az őz sérült. Illetve az apu kocsija. 

Az őz konkrétan nekiszaladt a mozgó járműnek:

auto

Continue Reading

Minden, ami közösség

Sajnos az elmúlt hetekben kissé elhavazódtam, ahogy ezt láthattátok is.

Elnézéseteket kell kérnem, hogy csak most hozom a beszámolómat, de azt remélem, hogy a bejegyzésem végére megértetek majd.

Kezdem is a legelején, azaz a legrégebben történt társasági ebéddel, ami november 25-én, pénteken volt.

Az esemény nyílt volt, és arra buzdítottalak Benneteket, hogy ti is étkezzetek társaságban ott, ahol éppen vagytok. Kommentben örömmel fogadom  a visszajelzéseket: sikerült?

Mi is így tettünk, és egy kedves barátnőmmel ebédeltem a Konnektor közösségi irodában. Ekkor nem mentünk étterembe, hanem ebédet rendeltünk az egyik kedvenc ételkiszállítómtól, a Vega To Go-tól.

Én magam nem vagyok sem vega, sem vegán, vegyes táplálkozásúnak vallom magam. Sajnos azonban sok ételt nem engedhetek meg magamnak a laktózintoleranciám miatt, és nagyon szeretem, hogy a Vega To Go kínálata nem csak nagyon változatos, különleges, de tejmentes is. Ráadásul a gyermekem is bátran fogyaszthatja, mert ő épp “halmozza az élvezeteket”, és nemcsak tej-, hanem tojás mentes diétát is kell tartania.

Szóval, vegán ebédet ettünk. Bevallom, nem én készítettem a fotót, hanem a www.vegatogo.hu oldaláról töltöttem le. Az ő kamerájuk kicsit jobb az enyémnél…

Én sütőtök főzeléket ettem szárított paradicsomos rizsfasírttal:

Sütőtökfőzelék szárított paradicsomos rizsfasírttal - Vega To Go
Sütőtökfőzelék szárított paradicsomos rizsfasírttal – Vega To Go

Alapvetően nagyon szeretem a főzelékeket, de ezelőtt még sosem ettem ilyen ételt sütőtökből, de fasírtot sem rizsből. Nagyjából el sem tudtam képzelni, milyen lehet, és hogy a rizs mitől áll össze, ha nincs benne tojás. Ugye, a magyar konyha alapja, hogy minden ilyesmibe beletoljuk a tojást, meg a tejtermékeket. A vegán konyha viszont bebizonyítja, hogy ezek nélkül is lehet élni, és nagyon is finomakat lehet enni.

A főzelék nagyon lágy, harmonikus volt, benne kockára vágott ínycsiklandó sütőtök darabokkal. A rizsfasírt pedig különösen beleillett ebbe az ízvilágba.

Asztaltársam pedig Vegán gyros-t evett:

Vegán gyros tál - Vega To Go
Vegán gyros tál – Vega To Go

Jól látjátok, a gyros tál csaknem úgy néz ki, mint a normál, húsos gyros, ám itt a “hús” szejtánból van, ami egy nagy fehérje tartalmú húspótló. Szerintem nagyon finom volt, egészen hasonlított a gyros húshoz. Talán csak az állaga nem, de én szeretem a szejtánt, nekem nem volt gond.

És a kis tálkában nem ám majonéz van… A hagyományos majonéz ugyanis tojást tartalmaz, de a “hithű” vegánok nem esznek semmiféle állati eredetű dolgot, így ez egy veganéz, ami ízében szerintem teljesen olyan, mint a majonéz, csak ezt azok is ehetik, akik nem ehetnek, vagy nem akarnak tojást enni.

Őszinte leszek, nagy rajongója lettem a Vega To Go csapatának, pontosan azért, mert náluk bármit ehetek, nem kell válogatni, árban szerintem teljesen reális, és mindig hihetetlen ízélményekkel gazdagszom.

Zsuzsit, a fehérvári vegán shéf-et személyesen is megismerhettem a Közösségi iroda kapcsán. Ha találkozunk, mindig elárasztom a köszönetemmel. Nagyon örülök, hogy általa kitárult előttem egy új világ. Ha pedig kérdésem van, bizalommal tudok hozzá fordulni, ami ismét egy plusz hozzáadott érték ahhoz, amit csinál. Csak ajánlani tudom Nektek! Ha nem is vagytok vegák, azért kóstoljátok meg a főztjét egyszer. Nem fogtok csalódni! (Hozzáteszem: a mennyiség és laktatóság szempontjából sem.)

A Vega To Go és a Közösségi iroda vonala tovább is vitte a történetet a következő héten: a Konnektorban ugyanis december 1-jén nyílt napot tartott.

A nyílt nap keretében bárki bejöhetett hozzánk, és kipróbálhatta, milyen közösségben dolgozni. Sok színes program között bele nézhetett a minden napjainkba, de megtapasztalhatta azt is, milyen, amikor vállalkozók ötleteltek saját problémájuk megoldásán. Az egyik program a társasági ebéd volt, amikor a Provence önkiszolgáló étterembe mentünk 5-en is.

Provence önkiszolgáló étterem - 2016.12.1-i menü
Provence önkiszolgáló étterem – 2016.12.1-i menü

Az ételeket itt sem fotóztam, inkább csak élveztem a társaságot, és sok nevetést, és a felhozott tinédzser kori emlékeken való osztozást. Azt hiszem, ez az ebéd mindannyiunknak élmény volt!

Köszönöm mindazoknak, akik velem tartottak!

Nagyon klassz társaságban ebédeltünk ezen a szép napon.

Az estét pedig ismét a vegán ételek zárták, Zsuzsi ellátta a Konnektorba látogatókat mindenféle földi jóval.

Hú, ezen a napon degeszre ettük magunkat…

Sajnos ezt követően egy olyan telefonhívást kaptam, aminek égeredménye az lett, hogy gyermekem ebédjét a diétája miatt most egy jó ideig nekem kell biztosítani. Emiatt megnyitottam a házi “KataKonyhát”, és minden este főzöm a másnapi ebédet, mint a jó feleségek. Sajnos nekem ez kihívás, mert nem nagyon szeretek vásárolni, sem főzni. De úgy gondolom, ha ezzel segítek a gyermekem egészségén, akkor természetesen megoldom ezt is. Ennek okán mostanában kicsit fáradt vagyok, és az ebéd is megoldott.

De ne búsuljatok, igyekszem jönni, és Veletek enni, ahogy azt megszoktátok, hetente egyszer!

 

 

Continue Reading

Étkezz Velem a Vörösmarty rádióban

Mindent az Étkezz Velem Projektről hangosban

Mivel “rákenroll sztár” már nem lehetek, lassan Ákos szerint tengerész sem, más utat kellett válasszak arra, hogy egy kis hírnévre tehessek szert.

stamp-1660854_1280

Palkó Zsuzsa vendége voltam a Vörösmarty rádióban

Egészen pontosan  2016. november 12-énbeszélgettünk az Étkezz Velem ötletemről, születéséről, működéséről, és a jövőbeni tervekről.

Most elhoztam nektek a hanganyagot, ha esetleg lemaradtatok volna róla, akkor itt lehet pótolni.
A beszélgetés számomra egy élmény volt, mint hallhatjátok is, jó sokat nevetgéltünk közben.

1. rész:

 

2. rész:

 

3. rész:

Continue Reading

Első alkalom nélkülem – III. és IV. Közösségi Étkezés beszámoló

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, úgy alakult, hogy ezt az ebédet nélkülem kellett töltenetek, mert egy baleset miatt minimálisra kellett szabnom a sétáimat. Sajnos a III. alkalom így el is maradt, mert az időpont az érdeklődőknek sajnos mégse lett jó. Így született meg a IV. 🙂

A közösségi irodában volt szerencsém megismerkedni Vikivel, aki bevállalta, és összeült pénteken egy közös ebédre másokkal a székesfehérvári Pátria Étterem és Pub-ban.

Ilyen finomságokat evett:

Zöldborsó krémleves - Pátria Étterem & Pub
Zöldborsó krémleves – Pátria Étterem & Pub
csirkemell_krumplipure_patria
Margherita csirkemell snidlinges krumplipürével – Pátria Étterem & Pub

Az ebéd eleje nehezen indult, mivel a társaságból csak egy anyukát ismert Viki, de róla éppen nem tudtuk, hogy csatlakozik 🙂 Szóval szegényem az ebédet egyedül töltötte, de a Facebook messenger-ének hála összehoztam őket a számítógép mögül a végére egy közös kávéra, és beszélgetésre.

internet-1019980_1280

Miután kiderítettem, hogy ki hol ül az éttermen belül, Viki megkérdezte a pincért, hogy mi a véleménye arról, ha átül egy másik asztalhoz. Így mesélt róla nekem:

“ …nagyon segítőkészek és profik voltak a Pátriában! Átvezették az asztalomat is, az egyik pincér még a kicsit szégyenkezve szorongatott szörpömet is kivette a kezemből, és kistányéron-szalvétán átvitte számomra. ? Apróság: a kávémhoz valami mérhetetlenül cuki módon fahéjas habcsókot adtak kísérőnek, most azon fáradozom, hogy találjak receptet és lehessen itthon is kínálni a vendégeket. Örülök, hogy sikerült a többieket megtalálni az étteremben. Pont a két legtávolabbi asztalt választottuk! Kiderült, hogy nem nézték a facebook beszélgetést ma már, így nem is láthatták a kérdésemet, hogy hol lesznek. Emiatt azt találtuk ki, hogy legközelebb aki megérkezik az étterembe, az eseményhez posztolhatná hogy hol ült le. Így ha valaki nem találja a népet, akkor lesz hol megnézni frissen az infót.”

Kedves Viki! Találtam egy receptet Neked a www.ildinyo.blogspot.hu oldalon. Íme:

“Fahéjas habcsók
(Ugyanúgy készítettem, mint múltkor.)
Hozzávalók:

  • 4 nagy tojás fehérje
  • 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor, késes aprítóban kissé átdolgozva)
  • 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 2 evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
  • 1 púpos teáskanál őrölt fahéj
  • 2 teáskanál világosabb borecet
  • csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már van tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára keverem jó pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgatom a kukoricalisztet és a fahéjat, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 4 cm átmérőjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (vagy kicsit több, ez erősen sütő függő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, ill. hűlés közben is sül még valamennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel. ”

Remélem, segítettem 😉
habcsok
Úgy gondolom, nagyon tanulságos volt ez az alkalom, több szempontból is. Például láttam, hogy volt, aki szavazott, hogy neki hol lenne alkalmas, de végül nem tudom, mi történt, elment-e, vagy nem mert, de szeretett volna… Ezt jó volna tudni, hiszen minden visszajelzésnek örülök, mert abból építkezünk.
Ennek következtében arra jutottunk, hogy ha szeretnétek jönni, kérlek:
  • feltétlenül jelezzétek az Ott leszek gomb segítségével, így látjátok az eseményben felbukkanó beszélgetést is,
  • és kommunikáljatok az esemény beszélgetés menüje alatt, hogy fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot. Olyanra gondolok pl., hogy osszátok meg, ha valaki megérkezett, hogy hol talált helyet, esetleg azt, hogy aznap mi a különleges ismertető jeletek.
  • Én pedig igyekszem mielőbb előrukkolni valami letölthető kártyával, amit kitűzve, vagy asztalra téve is észrevehetővé teszi, miért vagyunk ott – gondolva azokra, akik nem használnak okostelefont, vagy nincs mobilnetük.

Bármilyen hozzászólást nagyra  értékelek!

Continue Reading

Szolgálati közlemény

Már egészen a legelején, amikor kitaláltam a Közösségi Étkezések ötletét, eszembe jutott, hogy az lenne igazán jó, ha ezek az együtt töltött ebédek nem ragaszkodnának, és nem épülnének a jelenlétemre. Hiszen, mindig adódik olyan helyzet, amikor az embernek éppen nincs lehetősége részt venni egy ilyenen, bármennyire szeretne is. Mivel ez a közösségről szól, nem rólam, azt hiszem, ha igazán jó ötlet, akkor működnie kell nélkülem is.

Tudtam, hogy eljön az idő, amikor erre felé kell majd terelnem az irányt, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar.

Hogy miért?

 

question-mark-1026531_1280

Mert izgő-mozgó, jövő-menő természetemnek köszönhetően egy korcsolyázás alkalmával balesetet szenvedtem.

baleset

Ez azt jelenti, hogy  jelen pillanatban nehezen tudok mozogni, és fájdalmas a láblógatás. Igazából nem is hajlik a lábam. De a doktorbácsi azt mondta, javítható.

Ennek alkalmából úgy határoztam, hogy ettől még nem kell elmaradnia egyetlen közös ebédnek sem. Itt az ideje megfigyelnem, hogyan alakul a közösségi étkezés nélkülem, hiszen tudom, hogy ez nektek is hasznos, és igényetek!

Így tehát, ezen a héten ne várjatok rám, de menjetek, ebédeljetek csoportosan egyet, egy általatok választott helyen.

A Facebook oldalra kiteszem az eseményt, és a Beszélgetések fül alatt lehetőségetek lesz megszavazni a helyszínt is. Az esemény résztveőinél megtekinthető, kik mennek, így ha szükséges, még akár fel is vehetitek egymással a kapcsolatot.

Ami szerintem hasznos lehet:

  • ha megegyeztek valamilyen közös ismertetőjelben. Például, ha megbeszélitek, hogy mindenkinél lesz egy fehér sál, vagy egy papírlap Hétköznapi Szokásszegők vagy Étkezz Velem felirattal. Mint a filmekben, amikor várják egymást a reptéren 🙂 – utána ezeket el is küldhetnétek nekem, had büszkélkedhessek a kreativitásotokkal 🙂 .
  • Az éttermekben 4-6 fős asztalok vannak, ezzel célszerű kalkulálni. Értelemszerűen sok jelenlévő esetén asztaltársaságokra bomlani.

Ami pedig nagy örömmel tölt el:

  • ha készítetek, és küldtök nekem képeket, akár a Facebook oldalra feltöltve, vagy az e-mail címemre (szokasszegok@etkezzvelem.hu),
  • és ha írtok nekem egy kis beszámolót, milyen volt, hogy éreztétek magatokat, milyen érdekes személlyel sikerült összeismerkedni. Milyen volt az étel, étterem, kiszolgálás…

Sőt! Tudjátok mit? Még azt is el tudom képzelni, hogy adott napon, ebédidőben több helyen, több társaság jöjjön össze. Együtt enni jó, és ha ez kicsit másképp zajlik is, mint az átlag napokon, az bizony fel tudja dobni az embert.

Húúú, izgatott vagyok! Meséljetek majd, és érezzétek nagyon jól magatokat nélkülem is!

Continue Reading

II. Közösségi Étkezés – beszámoló

A mai napon megtartottuk a II. Közösségi Étkezést. Nagyon izgalmas volt, minek után az elsőn csak ketten voltunk, a main már öten! Ezt egy kellemes sikernek könyvelem el, még akkor is, ha már egy kialakult baráti körben történt. Pontosítok: én voltam a bázis, a többiek közül nem mindenki ismerte a másikat. A Facebook oldalon csak egy ember jelezte, hogy velem tart, aztán csapódott hozzánk még három. Ami igazság szerint négyet jelent, de volt, akit nem kérdeztek meg, hogy akar-e jönni 😀 . Sajnos a fénykép minősége nem a legjobb, de íme a bizonyíték (ígérem, a fotózást is gyakorolni fogom még):

II. Közösségi Étkezés - Provence

A Provence önkiszolgáló éttermet választottuk, amit magamban folyton csak Minestore étteremnek hívok, fogalmam sincs miért 😀

Szóval, Provence. Még sosem jártam ott, nem is tudtam, hogy Fehérváron van önkiszolgáló étterem. Most viszont a társaság erre szavazott, én pedig szeretem az újdonságokat.

Amikor rövid séta után odaértünk, akkora sor volt, hogy majdnem visszafordultunk. Aztán inkább mégsem, mert arra jutottunk, hogy tulajdonképpen az egy jó cégér, ha ilyen sokan állnak sorba egy étteremnél. Vártunk egy keveset. Kicsit fura volt, én bevallom, féltem, hogy majd nem tudunk leülni. Ilyet nem tapasztaltam még, mert ahova én eddig jártam, legtöbbször majdnem teljesen üres volt az étterem. Végül egészen hamar sorra kerültünk, ami nem csoda, hiszen a pult mögött hárman folyamatosan szolgálták ki az embereket, és egy negyedik személy ült a pénztárban. Csaknem futószalagon, hipp-hopp kiszolgáltak. Kicsit kényelmetlen, pici volt a kiszolgálásra és fizetésre kialakított hely ennyi embernek, de összességében kellemes volt. Mindenki kedves volt a tömeg ellenére is, és az étterembe beljebb érve láttuk meg, hogy van ülőhely bőséggel.

Nagyon tetszett, hogy színes bútorok vannak, mindenhova jutott egy kis lila színárnyalat. Ami különösen szimpatikus volt, hogy helyeztek ki egy asztalra kancsóban vizet, és műanyag poharat, illetve külön gyerekeknek való evőeszközt.

Az ebéd nekem nagyon ízlett. Csaknem mindannyian ugyanazt ettük, ezért csak az én ebédem fotóztam most:

II. Közösségi Étkezés - Tálalás a Provence-benMeglepő, és egyben kellemes élmény volt, hogy mindenből lehetett kis adagot választani – bár ezt sajnos az ár nem ellensúlyozta, vagy legalábbis nem látványosan (de az is lehet, hogy csak én nem vettem észre). Az adag és étel választás mellett megkérdezték, hogy kérek-e a levesbe tésztát. Ami azt jelenti, hogy nem bele főzték, hanem aki kér, annak külön tesznek bele. Én nem kértem, mert láthatjátok, volt benne zöldség bőséggel. Másodiknak konfitált tarját választottam petrezselymes krumplival, és céklával. Felhívom még egyszer a figyelmet arra, hogy a képen látható mennyiség a kis adag!

Mielőtt választottam, bevallom őszintén, nem tudtam, mit jelent a konfitált szó, de társaságunk egyik tagja felvilágosított, hogy abban nincs tejtermék 😀

Igen, ez nagyon fontos tényező, ugyanis laktózérzékenyként különösen figyelnem kell arra, mit választok, így a helyválasztásnál ez is egy szempont. És ha figyeltetek, és érintettek vagytok, akkor feltűnhetett, hogy a fenti menüben nem volt olyan hozzávaló sem, amiben glutén van. Ez persze nem jelenti, hogy gluténmentes a hely, mert nem elkülönített konyhán készült az étel, de akinek ez belefér a diétájába, annak ajánlom. Akinek ennél szigorúbb diétát kell tartania, annak sajnos ez a hely sem megoldás.

Ami a terítést illeti, önkiszolgáló jellege miatt kicsit menza, de mégsem. A menza érzést a sorban állás, és a tálcás megoldás adja, de itt nem kell semmi negatívra gondolni, tudtuk, hogy ez egy ilyen jellegű hely. Ugyanakkor nagyon csinos kis tányérokon kaptuk az ételt, a tálalás szerintem ízléses volt.

Mindent egybevéve köszönettel tartozom a résztvevőknek, nagyon örülök, hogy barátsággal fordultak a kezdeményezésem felé!

Ha te is szeretnél csatlakozni, gyere bátran!

 

Continue Reading

Tanulmány is igazolja, hogy

a közös étkezés nem csak élvezetes, de egészséges, és bensőséges is. Már az ókori görögök is előszeretettel rendeztek közös étkezéseket, ahol az ízletes ételek és italok mellett eszmecserével színesítették az eseményt. A közös étkezésekkel napjainkban is akarva, akaratlanul megosztjuk egymással gondolatainkat, kicsit önmagunkat, nem véletlenül hívják a közösen étkezőket asztaltársaságnak.

magnifying-glass-1677361_1280

Azt mindenki magától is tudja, hogy együtt enni jó érzés, jó élmény. Nemrég a Nők Lapja Café-n botlottam  bele egy, a Knorr felméréséről szóló cikkbe, ami a “Minden közös étkezés egy lehetőség…” című felmérést elemezte. Ebben a felmérésben a családok közös érkezéséről, és annak igényéről, vagy annak hiányának okairól faggatták az embereket. Külön érdekesség, hogy a tanulmány a világ minden részére eljutott, így egészen szép, globális információkhoz juthatunk belőle.

Végtére is azt sikerült számokban megmutatni, hogy az emberek napjainkban is fontosnak tartják a közös étkezéseket, és sokan szeretnének, de az eltérő életritmus, munkabeosztás és mindenféle körülmény miatt nincs lehetőségük közösen étkezni a családtagjaikkal. Sokszor már annyira fáradtak az emberek, hogy az esti vacsora ha közösen zajlik, az is már a TV előtt megy. Sokan beszámoltak arról is, hogy az életkörülményeik miatt szinte alig, vagy egyáltalán nem esznek együtt a családtagok.

S bár az ember igyekszik a vasárnapi ebéddel behozni az elmaradt hétköznapiakat, sok embert ismerek, akinek ez csak nagyon ritkán sikerül. Magam is közülük való vagyok. Ahogy korábbi bejegyzésemben meséltem, nagy családból jöttem, ahol megvolt a rendje és módja a hétvégi, és ünnepi ebédeknek. Aztán elkerültem otthonról, és a családomban most csak ketten vagyunk. Elvált szülőként minden második vasárnapomat egyedül töltöm. Nem túl kecsegtető, igaz?

És tudom, hogy ebben a cipőben nem járok egyedül.

Az Étkezz Velem programot éppen ezért ötöltem ki! Ha már egyszer ezzel nem vagyok egyedül, akkor fogjunk össze! Hasznosítsuk azt a kevés időt, amink van, hiszen nem csak egy politikai, vagy nemes célért lehet összefogni, hanem saját magunkért is – azért az emberért, akitől a világ egyszer jobb lesz.

Ha úgy érzed, neked is jót tenne egy kis kikapcsolódás, szocializálódás, és szeretnél csatlakozni, gyere, kövess engem, és csatlakozz az események bármelyikéhez!

network-1027428_1280

Continue Reading

Hibát követtem el!

A minap az alábbi posztot osztottam meg Facebook követőimmel:

Kérdés - Hol együnk először?
Kérdés – Hol együnk először?

Aztán kiderült, hogy  nagy baj van! Csodálkoztam is, mert azt hittem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem: a kérdés egyértelmű, képet is tettem, és esti órában posztoltam. Gondoltam, ez így elég is. Másnap rákérdeztem az ismerőseimre, látták-e a bejegyzésem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Aztán kiderült, hogy tényleg nincs rendben, hibáztam. Feltettem egy olyan kérdést, amire azért nem érkezett válasz, mert a Placcon kívül a többi felsorolt éttermet csak én ismerem. Vagy még én sem egészen.

Kicsit el is szégyelltem magam, mert valahogy nagyon magamra koncentráltam, pedig ez nem is rólam szól. Az feltűnt, hogy a helyek általában üresek. Nem gondoltam, hogy ez azért van, mert még nem ismertek, vagy mert a küllem azt mutatja, hogy puccos, és ott biztos drága az étel.

Így született meg ez a kis kiegészítő posztom, engedjétek meg, hogy bemutassam saját szavaimmal a felsorolt helyeket.

Emellett pedig köszönöm a hozzájáruló kritikát, ezentúl csak így csinálom tovább 🙂

  1. 21 Restaurant és Pub: talán látásból találkozhattatok már a Károly János utca legelején lévő Kata Bisztróval. Ami egy egészen pici hely volt, nagyon kajaszaggal, de kedves, kommunikatív kiszolgáló személyzettel. Ők eredetileg a Kolbice nevű magyar találmány forgalmazásával foglalkoztak. Aminek specialitása, hogy teljes kiőrlésű, magvas tölcsér alakú kenyérben apró grillezett kolbászkákat tesznek. Egy gyulai lányt mi is vonzana be, ha nem egy finom kolbászos étel? Hát, engem bevonzott. Nem csak a kolbász, hanem a hely szelleme, hiszen az egészséges étel mellé még kedves kiszolgálás, és számomra megfizethető ár társult. Később úgy alakult, hogy a Bisztró már nem volt elég nagy, ráadásul a kaja szag miatt nem is szívesen ültek be az emberek. A tulajdonos úgy döntött, kiegészíti az étlapot mindenféle finomsággal, és nagyobb helyre megy, ahol az ember kényelmesebben és szívesebben ül le enni. Az egészséges vonal megmaradt, ám egy kissé eldugott helyre költöztek, mégpedig a Budai út 12. szám alá. Egy alig észrevehető kis lépcsőn kell hozzájuk lemenni, és egy hangulatos étterem tárul elénk. Én magam nagyon kedvelem, mert barátságos a kiszolgálás, az ember mindig kap egy mosolyt és jó szót. Emellett a szakács is igyekszik minden igénynek megfelelni. Ami plusz jó, hogy menüjük is van, de nem napi ajánlatra megszabva, hanem van egy heti lista, amiből bátran válogathatsz.
  2. Pátria étterem és kávézó: bevallom őszintén, ezen a helyen még csak kávét ittam, és egészen a múlt hétig nem tudtam, hogy menüztetnek is. Amit eddig tapasztaltam az az, hogy magasan képzett felszolgálóik vannak, és a laktóz intoleránsak is kaphatnak ott kávékülönlegességeket. A kávéhoz pedig hozzáadott apró kedvesség egy kispohár szóda. Maga a hely valóban elegánsabb, mint egy átlag menüztetős étterem, és picit drágább is, mert a menü levessel együtt majdnem 1500 Ft, ám pozitív, hogy az ebéd mellé egy pohár szóda jár.
  3. Placc étterem: ide gyakran eljárok, mert ez van az otthonomhoz a legközelebb, és nagyon hangulatosnak tartom, hogy a fehérvári csónakázó tó szigetén van. Tavasztól őszig az étterem terasz helyisége is használható, ami szerintem külön hangulatot ad az étkezéshez. Főleg a jövőre nézve lesz ez igazán különleges, ugyanis éppen sétányosítják a tó környékét. Ahogy a munkálatokat eddig láttam, biztos vagyok benne, hogy különleges kilátásban részesülünk majd. No, de visszatérve, véleményem szerint elég családias/otthonos mind a kiszolgálás, mind a menü. Maga a konyha átlagos, de alapvetően finomakat főznek. Mindig lehet kétféle ételből választani, és ahányszor én voltam, egy olyan étel biztosan volt, ami nem tartalmazott tejterméket. Itt is ajándék a pohár szóda. A menü ára jelenleg 890 Ft.

+1: természetesen, ahogy a posztban is említettem, minden plusz javaslatot szívesen fogadok. Később kommentben érkezett is egy új ajánlás a Provance önkiszolgáló étteremre. Ezt a helyet még nem ismerem, de hamarosan meglátogatom őket, és bemutatom nektek, milyen élmény volt.

Addig is szavazzatok, hol történjen az Első Közösségi Étkezés! Hiszen nem titok, szeretném már ezen a héten elindítani a társaság szerveződést 🙂

Continue Reading