II. Közösségi Étkezés – beszámoló

A mai napon megtartottuk a II. Közösségi Étkezést. Nagyon izgalmas volt, minek után az elsőn csak ketten voltunk, a main már öten! Ezt egy kellemes sikernek könyvelem el, még akkor is, ha már egy kialakult baráti körben történt. Pontosítok: én voltam a bázis, a többiek közül nem mindenki ismerte a másikat. A Facebook oldalon csak egy ember jelezte, hogy velem tart, aztán csapódott hozzánk még három. Ami igazság szerint négyet jelent, de volt, akit nem kérdeztek meg, hogy akar-e jönni 😀 . Sajnos a fénykép minősége nem a legjobb, de íme a bizonyíték (ígérem, a fotózást is gyakorolni fogom még):

II. Közösségi Étkezés - Provence

A Provence önkiszolgáló éttermet választottuk, amit magamban folyton csak Minestore étteremnek hívok, fogalmam sincs miért 😀

Szóval, Provence. Még sosem jártam ott, nem is tudtam, hogy Fehérváron van önkiszolgáló étterem. Most viszont a társaság erre szavazott, én pedig szeretem az újdonságokat.

Amikor rövid séta után odaértünk, akkora sor volt, hogy majdnem visszafordultunk. Aztán inkább mégsem, mert arra jutottunk, hogy tulajdonképpen az egy jó cégér, ha ilyen sokan állnak sorba egy étteremnél. Vártunk egy keveset. Kicsit fura volt, én bevallom, féltem, hogy majd nem tudunk leülni. Ilyet nem tapasztaltam még, mert ahova én eddig jártam, legtöbbször majdnem teljesen üres volt az étterem. Végül egészen hamar sorra kerültünk, ami nem csoda, hiszen a pult mögött hárman folyamatosan szolgálták ki az embereket, és egy negyedik személy ült a pénztárban. Csaknem futószalagon, hipp-hopp kiszolgáltak. Kicsit kényelmetlen, pici volt a kiszolgálásra és fizetésre kialakított hely ennyi embernek, de összességében kellemes volt. Mindenki kedves volt a tömeg ellenére is, és az étterembe beljebb érve láttuk meg, hogy van ülőhely bőséggel.

Nagyon tetszett, hogy színes bútorok vannak, mindenhova jutott egy kis lila színárnyalat. Ami különösen szimpatikus volt, hogy helyeztek ki egy asztalra kancsóban vizet, és műanyag poharat, illetve külön gyerekeknek való evőeszközt.

Az ebéd nekem nagyon ízlett. Csaknem mindannyian ugyanazt ettük, ezért csak az én ebédem fotóztam most:

II. Közösségi Étkezés - Tálalás a Provence-benMeglepő, és egyben kellemes élmény volt, hogy mindenből lehetett kis adagot választani – bár ezt sajnos az ár nem ellensúlyozta, vagy legalábbis nem látványosan (de az is lehet, hogy csak én nem vettem észre). Az adag és étel választás mellett megkérdezték, hogy kérek-e a levesbe tésztát. Ami azt jelenti, hogy nem bele főzték, hanem aki kér, annak külön tesznek bele. Én nem kértem, mert láthatjátok, volt benne zöldség bőséggel. Másodiknak konfitált tarját választottam petrezselymes krumplival, és céklával. Felhívom még egyszer a figyelmet arra, hogy a képen látható mennyiség a kis adag!

Mielőtt választottam, bevallom őszintén, nem tudtam, mit jelent a konfitált szó, de társaságunk egyik tagja felvilágosított, hogy abban nincs tejtermék 😀

Igen, ez nagyon fontos tényező, ugyanis laktózérzékenyként különösen figyelnem kell arra, mit választok, így a helyválasztásnál ez is egy szempont. És ha figyeltetek, és érintettek vagytok, akkor feltűnhetett, hogy a fenti menüben nem volt olyan hozzávaló sem, amiben glutén van. Ez persze nem jelenti, hogy gluténmentes a hely, mert nem elkülönített konyhán készült az étel, de akinek ez belefér a diétájába, annak ajánlom. Akinek ennél szigorúbb diétát kell tartania, annak sajnos ez a hely sem megoldás.

Ami a terítést illeti, önkiszolgáló jellege miatt kicsit menza, de mégsem. A menza érzést a sorban állás, és a tálcás megoldás adja, de itt nem kell semmi negatívra gondolni, tudtuk, hogy ez egy ilyen jellegű hely. Ugyanakkor nagyon csinos kis tányérokon kaptuk az ételt, a tálalás szerintem ízléses volt.

Mindent egybevéve köszönettel tartozom a résztvevőknek, nagyon örülök, hogy barátsággal fordultak a kezdeményezésem felé!

Ha te is szeretnél csatlakozni, gyere bátran!

 

Continue Reading