Ismered Fehérvár legjobb kávézóját? A Tintában jártunk

Tudom, tudom, jól elhanyagoltam az együtt evésünket. Ne haragudj! Annyira nyomasztó volt ez a hosszú tél, és még kereshetnék kifogásokat, ugyanakkor úgy határoztam, hogy nem teszem. Nincs miért magyarázkodni, inkább csak bejelentkezem, és szólok, hogy mától újra megyek hetente egy alkalommal együtt enni veled! Hogy mért?

Mert társaságban enni jó!

És nézd! még a macskák sem szeretnek egyedül enni:

Így aztán elmentünk ma a Tintába

Őszinte leszek. Már csaknem 10 éve Fehérváron  élek, de valahogy sosem jutott eszembe a Fő utcáról leágazó pici utcákba betérni. Ennek következtében nem is tudtam róla, hogy itt, a Marosi Arnold utcában rejtőzik ez a gyöngyszem. Egy inimini kis bisztró a város szívében.

Continue Reading

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

Az ember életében azt hiszem, mindenkinek jut legalább egy olyan személy, akit igazán, szívből és őszintén példaképnek nevezhet. Lehet az azért, mert követendően emberi, vagy olvasott, intelligens, sikeres a házasságában, szülőként, vagy a munkájában… Igazából bármi.

Nekem is van több ilyen az ismeretségemben, akire azt mondhatom, büszke vagyok, hogy megismerhettem, mert amit tőle tanultam, attól jobbá lettem, és szívesen adom át ezt a tudást másoknak is.

Az egyik ilyen személy, akitől példát lehet venni megannyi területen. Például, hogy az élet nem egy szörnyűség, és igenis lehet azt boldogan végig csinálni, nem más, mint P. Tóth András.

Most tőle hoztam nektek egy 2011-ben készült előadást, amiben arról számol be, hogy ő hogyan szokott közösségeket szervezni, és miért jó ez. A videóban elhangzik egy-egy ajánló, ahol az oldal sajnos már nem működik. Nézzétek ezt el nekem, hiszen a sztori már 5 éves.  Ám, ha valakiben van bármi ilyen ambíció, keressen bátran!

E mottóval fogadjátok szeretettel:

“Egész egyszerűen tovább élük, hogy ha közösségek tagjai vagyunk.”

“Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy”

(Vad Fruttik – Lehetek én is)

Continue Reading

Márton napi hamburger a Hamburkertben

Múlt pénteken, azaz november 11-én úgy alakult, hogy csak kettesben ebédeltünk a barátnőmmel. Noha, az esemény meg volt hirdetve, valahogy most ez az alkalom így sikerült. Végülis, ahol ketten összegyűlünk, ott már közösség van, nem igaz?

Mivel pénteken éppen Márton nap volt, és itt Székesfehérváron ennek nagy keletje van, majdnem minden étterem kínált Márton napi menüt. Mi azonban a Hamburkert-et választottuk cél-helyszínnek, így nem is reméltük, hogy bármi Márton napit kapjunk. Ellenben ezt a Hamburkertben remekül megoldották. Az étterem profilja a hambi, és némi kreativitással megalkották Márton napi burgert. Hát, persze, hogy kipróbáltuk!

Márton napi burger a’la Hamburkert

Étkezz Velem - Hamburkert 1

A burger nagyon gusztusos volt, csak úgy illatozott benne a frissen sült libamellből készült húspogácsa. Ugyan nekem ez a műanyag tányér nem annyira szimpatikus, de végülis ez egy gyorsétterem, egy hamburgeres, így azt hiszem, megbocsátható. Olyan szempontból jobb, mint a papír zacsi, hogy ebből még meg tudom enni a kipotyogott salátát.

A hambi tartalma

Étkezz Velem - Hamburkert 2

Volt benne libamellből készült húspogácsa, házi káposzta és hagymalekvár, sajt, és valami tartár mártás féle tejfölös, majonézes cucc. Emellett pedig a szokásos zöldségek. Magam is szoktam hagymalekvárt készíteni, és volt bennem egy kis félsz , hogy túl fűszeres lesz, de nem az volt. Most is megúsztam a Cholagolt 😀 Nagyon harmonikus ízvilágot kapott az egész. A húspogácsa igazi meglepetés volt számunkra, mivel libamellből készült elsőre azt hittem, hogy csak egy szelet sült hús lesz benne, ami biztos jó száraz is lesz. De nem! Ez egy nagyon finoman fűszerezett, omlós húspogácsa volt. Állagra nekem tetszett, hogy nem volt száraz, és (szerintem) finoman volt darálva, nem voltak benne nagy, rághatatlan húscafatok.

Étkezz Velem - Hamburkert 4

Alapvetően nagyon ízlett. Mint írtam, tartottam tőle, hogy túl fűszeres lesz, de nem volt az, teljesen össze illettek az ízek benne.

Kiszolgálás

Pozitív élmény volt, hogy amikor végeztünk az ebéddel, nem néztek ránk kelletlenül, hogy mikor megyünk már. Sőt! Még oda is jöttek hozzánk, hogy megkérdezzék, ízlett-e, amit kaptunk. Ez azért is külön klassz dolog, mert az étterem, ha jól emlékszem, már több, mint egy éve üzemel, és a kezdetek kezdetén is megkérdezték. Az ilyen kedves gesztusokat érdemes meghagyni, hiszen jólesik az embernek, és egyfajta visszajelzés, tapasztalat gyűjtés az üzemeltetőnek.

Laktózmentes kaja nincs, de rugalmasan kezelték a problémám

Ami nekem nagyon tetszett, hogy a tejérzékenységem miatt kérésemre az én burgeremből kihagyták a tejes dolgokat, és így is egy teljes értékű ételt kaptam.

Ár/érték

Sajnos az ár nem a legalacsonyabb, lévén, hogy ez nem egy sima menüztető hely, és minőségi alapanyagokból dolgoznak. Még így is azt tudom mondani, hogy megérte, és néha belefér.

+ 1 élmény

Azt nem tudom sajnos, milyen rádió szólt, de nekem például mindig hiányérzetem van, ha valahol nincs zene. Persze, egy zsúfolt helyen nem mindig jön ki jól, de itt most kifejezetten jól esett. Az pedig pláne, hogy amikor beléptem az étkezőhöz, egy kedvenc számom szólalt fel. Kicsit megdobbant a szívem, úgy örültem 🙂

Összességében az ebéd nagyon jó volt, és mivel kicsit csendesebbre sikerült, bensőségesebb is volt, mint az eddigiek.

Continue Reading

2 + 1 beszámoló az elmúlt hetekből

Az elmúlt pár hét igen sűrűre sikeredett, de az is lehet, hogy csak azért, mert a balesetem miatt lelassultam, és több időm lett megélni dolgokat.

Az V. találkozónkat 2016. október 28-án tartottuk, a Provence Önkiszolgáló Étterembe mentünk. Ismét megijedtünk, hogy nem lesz hová ülni, de megoldottuk. Ezen a napon volt a székesfehérvári Konnektor nevű közösségi iroda hivatalos megnyitója is, ahol a napi munkámat végzem, így ennek köszönhetően többen is indultunk neki, hogy társaságban ebédeljünk.

Egészen pontosan 7-en voltunk, mert a volt munkahelyemről is eljött a fél cég, és találkoztunk olyannal is, aki csak spontán épp arra járt, és tudta, hogy mi is ott leszünk, így csatlakozott. Nagyon örültem, amikor az étteremben leszólított. Jó érzés volt, hogy kezdünk sokasodni.

Hoztam pár képet is. Legjobb lett volna felülről fotózni, mert ilyen sokan már nem fértünk a képre, de kicsi vagyok, bocsássátok ezt most meg nekem 🙂

V. Közös ebéd
V. Közös ebéd

V. Közös ebéd

V. Közös ebéd

VI. alkalommal a Hatpöttyös Étterembe mentünk. Ezúttal 5-en voltunk. Hát, izzasztó élmény volt… Ez az étterem általában nagyon nyugodt, és üres. Tegnap azonban annyira tele volt, hogy éppen csak le tudtunk ülni. Még a személyzet is meg volt illetődve egy kicsit.RÁ is kérdeztünk, hogy ez déltájt normális-e. Azt mondták, nem tudják, mi lelte az embereket. Itt már nem készítettünk képeket, de nagyon jó kis asztaltársaság kerekedett, és végig beszélgettük az időt. Remélem, nem haragszotok, de a telefonom helyett inkább élveztem a társaságot.

És a + 1: A mai nap éppen vettem volna elő a táskámból a reggel vásárolt péksütimet, amikor megcsörrent a telefonom. Egy kedves ismerős anyukának eszébe jutottam, és mivel erre járt, és éhes is volt, meg még éppen rá is ért, úgy gondolta, megkérdez, hátha éppen ma van közösségi ebédünk. Bár nem ma volt tervezve, de kerekítettünk egyet hirtelenjében, és a Hatpöttyösben termettünk. Nagyon jót beszélgettünk. Remek élmény volt, éppen ezért ma sem készült kép, de talán nem is baj. A képeken csak az látszana, hogy eszünk. De ha valaki eljön, ráérezhet a jó társaság, és a társasági étkezés élményének ízére.

Azt hiszem, éppen itt a lényeg: ha az ember úgy érzi, és kedve, lehetősége van, miért ne egyen társaságban? Hiszen az evés, az egy meghitt és bensőséges dolog. Ha az ember jó társaságban tölti, akkor olyan élményben lehet része, ami máskor csak úgy nem biztos, hogy megadatik. Ráadásul főtt ételt enni, nyugodt körülmények között, ülve, még egészséges is!

Örülök, hogy eljöttetek!

Continue Reading

Első alkalom nélkülem – III. és IV. Közösségi Étkezés beszámoló

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, úgy alakult, hogy ezt az ebédet nélkülem kellett töltenetek, mert egy baleset miatt minimálisra kellett szabnom a sétáimat. Sajnos a III. alkalom így el is maradt, mert az időpont az érdeklődőknek sajnos mégse lett jó. Így született meg a IV. 🙂

A közösségi irodában volt szerencsém megismerkedni Vikivel, aki bevállalta, és összeült pénteken egy közös ebédre másokkal a székesfehérvári Pátria Étterem és Pub-ban.

Ilyen finomságokat evett:

Zöldborsó krémleves - Pátria Étterem & Pub
Zöldborsó krémleves – Pátria Étterem & Pub
csirkemell_krumplipure_patria
Margherita csirkemell snidlinges krumplipürével – Pátria Étterem & Pub

Az ebéd eleje nehezen indult, mivel a társaságból csak egy anyukát ismert Viki, de róla éppen nem tudtuk, hogy csatlakozik 🙂 Szóval szegényem az ebédet egyedül töltötte, de a Facebook messenger-ének hála összehoztam őket a számítógép mögül a végére egy közös kávéra, és beszélgetésre.

internet-1019980_1280

Miután kiderítettem, hogy ki hol ül az éttermen belül, Viki megkérdezte a pincért, hogy mi a véleménye arról, ha átül egy másik asztalhoz. Így mesélt róla nekem:

“ …nagyon segítőkészek és profik voltak a Pátriában! Átvezették az asztalomat is, az egyik pincér még a kicsit szégyenkezve szorongatott szörpömet is kivette a kezemből, és kistányéron-szalvétán átvitte számomra. ? Apróság: a kávémhoz valami mérhetetlenül cuki módon fahéjas habcsókot adtak kísérőnek, most azon fáradozom, hogy találjak receptet és lehessen itthon is kínálni a vendégeket. Örülök, hogy sikerült a többieket megtalálni az étteremben. Pont a két legtávolabbi asztalt választottuk! Kiderült, hogy nem nézték a facebook beszélgetést ma már, így nem is láthatták a kérdésemet, hogy hol lesznek. Emiatt azt találtuk ki, hogy legközelebb aki megérkezik az étterembe, az eseményhez posztolhatná hogy hol ült le. Így ha valaki nem találja a népet, akkor lesz hol megnézni frissen az infót.”

Kedves Viki! Találtam egy receptet Neked a www.ildinyo.blogspot.hu oldalon. Íme:

“Fahéjas habcsók
(Ugyanúgy készítettem, mint múltkor.)
Hozzávalók:

  • 4 nagy tojás fehérje
  • 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor, késes aprítóban kissé átdolgozva)
  • 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 2 evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
  • 1 púpos teáskanál őrölt fahéj
  • 2 teáskanál világosabb borecet
  • csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már van tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára keverem jó pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgatom a kukoricalisztet és a fahéjat, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 4 cm átmérőjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (vagy kicsit több, ez erősen sütő függő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, ill. hűlés közben is sül még valamennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel. ”

Remélem, segítettem 😉
habcsok
Úgy gondolom, nagyon tanulságos volt ez az alkalom, több szempontból is. Például láttam, hogy volt, aki szavazott, hogy neki hol lenne alkalmas, de végül nem tudom, mi történt, elment-e, vagy nem mert, de szeretett volna… Ezt jó volna tudni, hiszen minden visszajelzésnek örülök, mert abból építkezünk.
Ennek következtében arra jutottunk, hogy ha szeretnétek jönni, kérlek:
  • feltétlenül jelezzétek az Ott leszek gomb segítségével, így látjátok az eseményben felbukkanó beszélgetést is,
  • és kommunikáljatok az esemény beszélgetés menüje alatt, hogy fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot. Olyanra gondolok pl., hogy osszátok meg, ha valaki megérkezett, hogy hol talált helyet, esetleg azt, hogy aznap mi a különleges ismertető jeletek.
  • Én pedig igyekszem mielőbb előrukkolni valami letölthető kártyával, amit kitűzve, vagy asztalra téve is észrevehetővé teszi, miért vagyunk ott – gondolva azokra, akik nem használnak okostelefont, vagy nincs mobilnetük.

Bármilyen hozzászólást nagyra  értékelek!

Continue Reading

Szolgálati közlemény

Már egészen a legelején, amikor kitaláltam a Közösségi Étkezések ötletét, eszembe jutott, hogy az lenne igazán jó, ha ezek az együtt töltött ebédek nem ragaszkodnának, és nem épülnének a jelenlétemre. Hiszen, mindig adódik olyan helyzet, amikor az embernek éppen nincs lehetősége részt venni egy ilyenen, bármennyire szeretne is. Mivel ez a közösségről szól, nem rólam, azt hiszem, ha igazán jó ötlet, akkor működnie kell nélkülem is.

Tudtam, hogy eljön az idő, amikor erre felé kell majd terelnem az irányt, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar.

Hogy miért?

 

question-mark-1026531_1280

Mert izgő-mozgó, jövő-menő természetemnek köszönhetően egy korcsolyázás alkalmával balesetet szenvedtem.

baleset

Ez azt jelenti, hogy  jelen pillanatban nehezen tudok mozogni, és fájdalmas a láblógatás. Igazából nem is hajlik a lábam. De a doktorbácsi azt mondta, javítható.

Ennek alkalmából úgy határoztam, hogy ettől még nem kell elmaradnia egyetlen közös ebédnek sem. Itt az ideje megfigyelnem, hogyan alakul a közösségi étkezés nélkülem, hiszen tudom, hogy ez nektek is hasznos, és igényetek!

Így tehát, ezen a héten ne várjatok rám, de menjetek, ebédeljetek csoportosan egyet, egy általatok választott helyen.

A Facebook oldalra kiteszem az eseményt, és a Beszélgetések fül alatt lehetőségetek lesz megszavazni a helyszínt is. Az esemény résztveőinél megtekinthető, kik mennek, így ha szükséges, még akár fel is vehetitek egymással a kapcsolatot.

Ami szerintem hasznos lehet:

  • ha megegyeztek valamilyen közös ismertetőjelben. Például, ha megbeszélitek, hogy mindenkinél lesz egy fehér sál, vagy egy papírlap Hétköznapi Szokásszegők vagy Étkezz Velem felirattal. Mint a filmekben, amikor várják egymást a reptéren 🙂 – utána ezeket el is küldhetnétek nekem, had büszkélkedhessek a kreativitásotokkal 🙂 .
  • Az éttermekben 4-6 fős asztalok vannak, ezzel célszerű kalkulálni. Értelemszerűen sok jelenlévő esetén asztaltársaságokra bomlani.

Ami pedig nagy örömmel tölt el:

  • ha készítetek, és küldtök nekem képeket, akár a Facebook oldalra feltöltve, vagy az e-mail címemre (szokasszegok@etkezzvelem.hu),
  • és ha írtok nekem egy kis beszámolót, milyen volt, hogy éreztétek magatokat, milyen érdekes személlyel sikerült összeismerkedni. Milyen volt az étel, étterem, kiszolgálás…

Sőt! Tudjátok mit? Még azt is el tudom képzelni, hogy adott napon, ebédidőben több helyen, több társaság jöjjön össze. Együtt enni jó, és ha ez kicsit másképp zajlik is, mint az átlag napokon, az bizony fel tudja dobni az embert.

Húúú, izgatott vagyok! Meséljetek majd, és érezzétek nagyon jól magatokat nélkülem is!

Continue Reading

II. Közösségi Étkezés – beszámoló

A mai napon megtartottuk a II. Közösségi Étkezést. Nagyon izgalmas volt, minek után az elsőn csak ketten voltunk, a main már öten! Ezt egy kellemes sikernek könyvelem el, még akkor is, ha már egy kialakult baráti körben történt. Pontosítok: én voltam a bázis, a többiek közül nem mindenki ismerte a másikat. A Facebook oldalon csak egy ember jelezte, hogy velem tart, aztán csapódott hozzánk még három. Ami igazság szerint négyet jelent, de volt, akit nem kérdeztek meg, hogy akar-e jönni 😀 . Sajnos a fénykép minősége nem a legjobb, de íme a bizonyíték (ígérem, a fotózást is gyakorolni fogom még):

II. Közösségi Étkezés - Provence

A Provence önkiszolgáló éttermet választottuk, amit magamban folyton csak Minestore étteremnek hívok, fogalmam sincs miért 😀

Szóval, Provence. Még sosem jártam ott, nem is tudtam, hogy Fehérváron van önkiszolgáló étterem. Most viszont a társaság erre szavazott, én pedig szeretem az újdonságokat.

Amikor rövid séta után odaértünk, akkora sor volt, hogy majdnem visszafordultunk. Aztán inkább mégsem, mert arra jutottunk, hogy tulajdonképpen az egy jó cégér, ha ilyen sokan állnak sorba egy étteremnél. Vártunk egy keveset. Kicsit fura volt, én bevallom, féltem, hogy majd nem tudunk leülni. Ilyet nem tapasztaltam még, mert ahova én eddig jártam, legtöbbször majdnem teljesen üres volt az étterem. Végül egészen hamar sorra kerültünk, ami nem csoda, hiszen a pult mögött hárman folyamatosan szolgálták ki az embereket, és egy negyedik személy ült a pénztárban. Csaknem futószalagon, hipp-hopp kiszolgáltak. Kicsit kényelmetlen, pici volt a kiszolgálásra és fizetésre kialakított hely ennyi embernek, de összességében kellemes volt. Mindenki kedves volt a tömeg ellenére is, és az étterembe beljebb érve láttuk meg, hogy van ülőhely bőséggel.

Nagyon tetszett, hogy színes bútorok vannak, mindenhova jutott egy kis lila színárnyalat. Ami különösen szimpatikus volt, hogy helyeztek ki egy asztalra kancsóban vizet, és műanyag poharat, illetve külön gyerekeknek való evőeszközt.

Az ebéd nekem nagyon ízlett. Csaknem mindannyian ugyanazt ettük, ezért csak az én ebédem fotóztam most:

II. Közösségi Étkezés - Tálalás a Provence-benMeglepő, és egyben kellemes élmény volt, hogy mindenből lehetett kis adagot választani – bár ezt sajnos az ár nem ellensúlyozta, vagy legalábbis nem látványosan (de az is lehet, hogy csak én nem vettem észre). Az adag és étel választás mellett megkérdezték, hogy kérek-e a levesbe tésztát. Ami azt jelenti, hogy nem bele főzték, hanem aki kér, annak külön tesznek bele. Én nem kértem, mert láthatjátok, volt benne zöldség bőséggel. Másodiknak konfitált tarját választottam petrezselymes krumplival, és céklával. Felhívom még egyszer a figyelmet arra, hogy a képen látható mennyiség a kis adag!

Mielőtt választottam, bevallom őszintén, nem tudtam, mit jelent a konfitált szó, de társaságunk egyik tagja felvilágosított, hogy abban nincs tejtermék 😀

Igen, ez nagyon fontos tényező, ugyanis laktózérzékenyként különösen figyelnem kell arra, mit választok, így a helyválasztásnál ez is egy szempont. És ha figyeltetek, és érintettek vagytok, akkor feltűnhetett, hogy a fenti menüben nem volt olyan hozzávaló sem, amiben glutén van. Ez persze nem jelenti, hogy gluténmentes a hely, mert nem elkülönített konyhán készült az étel, de akinek ez belefér a diétájába, annak ajánlom. Akinek ennél szigorúbb diétát kell tartania, annak sajnos ez a hely sem megoldás.

Ami a terítést illeti, önkiszolgáló jellege miatt kicsit menza, de mégsem. A menza érzést a sorban állás, és a tálcás megoldás adja, de itt nem kell semmi negatívra gondolni, tudtuk, hogy ez egy ilyen jellegű hely. Ugyanakkor nagyon csinos kis tányérokon kaptuk az ételt, a tálalás szerintem ízléses volt.

Mindent egybevéve köszönettel tartozom a résztvevőknek, nagyon örülök, hogy barátsággal fordultak a kezdeményezésem felé!

Ha te is szeretnél csatlakozni, gyere bátran!

 

Continue Reading

Tanulmány is igazolja, hogy

a közös étkezés nem csak élvezetes, de egészséges, és bensőséges is. Már az ókori görögök is előszeretettel rendeztek közös étkezéseket, ahol az ízletes ételek és italok mellett eszmecserével színesítették az eseményt. A közös étkezésekkel napjainkban is akarva, akaratlanul megosztjuk egymással gondolatainkat, kicsit önmagunkat, nem véletlenül hívják a közösen étkezőket asztaltársaságnak.

magnifying-glass-1677361_1280

Azt mindenki magától is tudja, hogy együtt enni jó érzés, jó élmény. Nemrég a Nők Lapja Café-n botlottam  bele egy, a Knorr felméréséről szóló cikkbe, ami a “Minden közös étkezés egy lehetőség…” című felmérést elemezte. Ebben a felmérésben a családok közös érkezéséről, és annak igényéről, vagy annak hiányának okairól faggatták az embereket. Külön érdekesség, hogy a tanulmány a világ minden részére eljutott, így egészen szép, globális információkhoz juthatunk belőle.

Végtére is azt sikerült számokban megmutatni, hogy az emberek napjainkban is fontosnak tartják a közös étkezéseket, és sokan szeretnének, de az eltérő életritmus, munkabeosztás és mindenféle körülmény miatt nincs lehetőségük közösen étkezni a családtagjaikkal. Sokszor már annyira fáradtak az emberek, hogy az esti vacsora ha közösen zajlik, az is már a TV előtt megy. Sokan beszámoltak arról is, hogy az életkörülményeik miatt szinte alig, vagy egyáltalán nem esznek együtt a családtagok.

S bár az ember igyekszik a vasárnapi ebéddel behozni az elmaradt hétköznapiakat, sok embert ismerek, akinek ez csak nagyon ritkán sikerül. Magam is közülük való vagyok. Ahogy korábbi bejegyzésemben meséltem, nagy családból jöttem, ahol megvolt a rendje és módja a hétvégi, és ünnepi ebédeknek. Aztán elkerültem otthonról, és a családomban most csak ketten vagyunk. Elvált szülőként minden második vasárnapomat egyedül töltöm. Nem túl kecsegtető, igaz?

És tudom, hogy ebben a cipőben nem járok egyedül.

Az Étkezz Velem programot éppen ezért ötöltem ki! Ha már egyszer ezzel nem vagyok egyedül, akkor fogjunk össze! Hasznosítsuk azt a kevés időt, amink van, hiszen nem csak egy politikai, vagy nemes célért lehet összefogni, hanem saját magunkért is – azért az emberért, akitől a világ egyszer jobb lesz.

Ha úgy érzed, neked is jót tenne egy kis kikapcsolódás, szocializálódás, és szeretnél csatlakozni, gyere, kövess engem, és csatlakozz az események bármelyikéhez!

network-1027428_1280

Continue Reading